Segítség, rontás van rajtam!

A mások befolyásolására tett rosszindulatú kísérlet a rontás ugyan az akaratmágia köré­be tartozik, mégis megérdemel egy külön fejezetet.

A hétköznapokban durva formájával aránylag ritkán találkozunk, ám az átok, de még a rosszkívánság is beleillik a rontás fogal­mába. A rontás valójában egyfajta mágikus támadás, amelynek működési elve azon a fel­tételezésen alapul, hogy minden élőlény egy egyetemes, közös életerőből merít, s az feléleszthető, illetve vizualizációval vagy rituális eljárásokkal irányítható.

A legveszélyesebb rontások akkor teremtődnek, ha a manipulátor sok időt tölt a célpont minél pontosabb "megszemélyesítésével", a feketevarázslók, boszorkányok ezért szoktak kérni régen hajszálat, körmöt, ruhadarabot vagy valamilyen személyes tárgyat, manapság pedig főként fényképet az ártó műveletekhez. Rontás jellegű a szerelmi kötés is, hiába akarják művelői a szerelmi érzés csodahatású megerősítőjeként bemutatni. Rontást nem­ csak hivatásos modern "mágus" vagy "boszorkány" küldhet megbízója ellenfelére vagy ki­választottjára, hanem gyakorlatilag bárki, ha képes rá, hogy eléggé összefogja és irányítsa gonosz gondolathullámait. Ezért igazából soha nem tudhatjuk, van-e éppen készülőben el­lenünk valamilyen, a kozmikus erőket negatív szándékkal mozgató támadás.

Ám mielőtt bárki megrémülne, fontos megjegyezni, hogy az átlagosan erős aura képes az ilyen hatások kiszűrésére, legyengítésére, ha pedig valamiért sebezhetőbb állapotba ju­tottunk, saját felsőbb énünkhöz és spirituális segítőinkhez mindig fordulhatunk. A rontásle­vétellel foglalkozók is ezeket a csatornákat használják, de ők is csak akkor tudnak segíteni, ha valaki saját maga is fellép az ártó erők ellen, és száműzi őket energiateréből.

Hogyan ismerheti fel valaki hogy rontás érte? Ha az alábbi tünetek együttes jelentke­zését tapasztalja, érdemes elgondolkodnia, van-e valaki, aki befolyásolni akarná vagy ép­pen romlását szeretné, és szívesen az ártalmára volna?

Észrevette-e, hogy egy idő óta folyton fáradt, energiaszintje alacsony, nyugtalan, nem találja a helyét, sehol nem érzi jól magát?

Nem tud a megszokott ágyában aludni, elkívánkozik belőle, akár sokkal kényelmetlenebb pihenőhelyre is?
éppen ellenkezőleg, mintha e területekre idegen energia pumpálódna?

Van olyan meghatározatlan érzete időnként, hogy akaratán kívül kötődik valakihez, akit korábban nem kívánt, de most furcsa, kényszeres vonzást érez, és gondolatai körülöt­te forognak?

Álmodik csapdába esésről, megkötözésről, megnyomó lidércekről, kellemetlen sze­xuális játékokról vagy esetleg feltűnik álmában valamilyen ismeretlen, riasztó, nagyha­talmú lény?

Hangulata változékony, ok nélkül jó vagy rossz kedve támad, ezek egymásba is átcsap­nak?

Úgy érzi, hogy nem tud tisztán gondolkodni, mintha valamilyen köd lepné el a világot, minden homályossá válik, s az a benyomása, hogy nehezebben képes koncentrálni, és kevesebbet ért a világból, mint korábban?

Minden különösebb ok nélkül elszeparálódik korábbi barátaitól, gyakran van egyedül, nem kívánkozik sehová?

Van valamilyen furcsa vagy új (esetleg ajándékba kapott) tárgy a környezetében, amely mellett tompa rosszérzése támad? Eltűnt valamilyen kedves holmija, ruhája, textilneműje, amihez nagyon ragaszkodott, vagy nagyon régóta birtokolta?

Eszébe jutott már a fenti tünetek együttes megjelenése miatt, hogy rontás áldozata?

Van elképzelése róla, kitől érkezhetett az átok?

A rontásokról, különösen, ha azok erőteljesek, általában van valamilyen megérzése az em­bernek. A rosszkívánság vagy a befolyásolás ugyanis többnyire olyanoktól érkezik, akikkel valamilyen kapcsolatban vagyunk, ismeretleneknek ritkán fűződik érdekük személyes sze­rencsétlenségünkhöz vagy a lelkünk feletti hatalomgyakorláshoz.

A megkötő mágia ismert formája, ha a manipulátor kép varázst használ, vagyis egy viaszból, fából vagy textilből készült bábun végzi praktikáit. Az ilyen rongybabát (amely­be olykor az áldozat körömdarabkáját, hajtincsét, ruhájának egy foszlányát is belevarr­ják) a szakirodalom dagyde néven is ismeri. A voult ugyanez leginkább viaszból, s elké­szülte után olyan helyen rejtik el, ahol az áldozat gyakran elhalad. Ilyenkor a figura helyettesíti az élő személyt, ám valójában az a cél, hogy a baba létrehozása közben foly­tatott irányított koncentrációval a mágus a lehető legpontosabban elő tudja hívni az ál­dozat képét. A képmás abban segít, hogy több erőt lehessen felszabadítani a gondo­latok összesűrítéséhez. A mágus aztán az élővé tett figurába a szándékait, akaratát, a testre és a lélekre tett hatást szimbolizáló tűket vagy szegeket szúr; ha szerelmi varázs­latról van szó, az esetleges eltávolodás, elválás, az önálló döntések megakadályozására meghatározott színű fonalakat teker a bábura, amelyekre megerősítő varázsigéket jelké­pező csomókat köt. Milyen auradinamikai jelenségeket láthatunk a rontómágus és a célpont erőterében? A hivatásos mágus külső energiaburka gyakran erős, páncélhoz vagy igen sűrű, vastag ré­teg zseléhez hasonló, ezüstösszürke, és a szokványos emberi auráknál nagyobb kiterjedé­sű. A mágus a varázsművesség idejére módosult tudatállapotba juttatja magát, amelynek során a központi energiavezetéke kitágul, 10-12 centiméter átmérőjűvé is nőhet, fala ugyancsak elasztikus és zselészerű. A harmadik szem és a koronacsakra a legaktívabb, s a mágus eléri a halhatatlan test síkját, ahol a téridővel. a formáló mezőkkel dolgozhat. Ebben a közegben jut hozzá a rejtett információkhoz is másokról, szabadon megismerheti fizikai, érzelmi és lelkiállapotukat, és beavatkozhat éteri mintázatukba. A képmás ebben a folya­matban fókuszpontként, erősítőként funkcionál. A hatodik csakra látszólag megnagyob­bodik, körfogata megnő, szabályos kúp alakot vesz fel, .,fedőlapja" a homloktól körülbelül 20-22 centiméterre látható. Ez arra utal, hogy ilyenkor az aura mentális szintjén működik elsősorban. A csakra hamarosan belső kivetítő ernyőként kezd funkcionálni, s a homloktól mintegy 30-40 centiméterre, a szemsíkhoz képest 20 fokkal kissé fölfelé megjelennek a hívott vagy kialakított képek. (Megjegyzendő, hogy például a meditáció egyes fajtái eseté­ben is ezen a területen látjuk a belső képeket, s a lehunyt szem már automatikusan is ezt a helyzetet veszi fel - mintha várakozóan fölfelé nézne.) A mágus ezen a belső képernyőn is látja, amit tesz a képmással, s amikor erre a látványra koncentrál, információhoz juthat a közös kozmikus tudatból, a kollektív tudattalanból is. Valójában az onnan nyert információk­kal keresi meg és azonosítja be az áldozatot, aki fölött azzal nyer befolyást, hogy megza­varja annak halhatatlan testi mezőit, s az onnan továbbtranszformálódó, tovább hullámzó hatás révén az éteri másolatot, az energiatestet is.

A viasz- vagy agyagfigura, a rongybaba, a képmás (a fókusz) ugyanis úgy funkcionál, mintha az éteri másolat volna, leképezi, együtt rezeg vele (ha fénykép, akkor a "hasonló a hasonlóval" elv alapján, ha pedig emberi szöveteket is tartalmaz, a "részben az egész" elv miatt), s így a rajta végzett manipulációk energiaszinteket módosító hatásai továbbterjednek az élő csillagtestre is. Innen már csak egy lépés a testi tünetek megjelenése. A hatást azonban csak akkor lehet tartósítani, ha rendszeresen fenntartó jellegű ismétléseket végez a mágus. Erre azért van szükség, mert minél többször zavarják meg a halhatatlan testet, annál valószínűbb, hogy a támadás célba talál.

Általában éjszaka történnek a rosszindulatú hatáskibocsátások, mivel ilyenkor az áldozat nagy valószínűséggel alszik, s ezzel eleve fogékonyabb állapotban van, ráadásul az egyéb zavaró hullámtevékenység (az emberek éber-aktív agyi hullámai, rádió- és más hul­lámok jelenléte) éjjel a legkisebb. Az éjszaka csendjében, a telepátia is sokkal hatásosabban gyakorolható, még olyanokon is, akikről a „sugárzónak" nincs is tudatos fogalma. A "megigézés", "rontás" stb. nem középkori babonák csupán, hanem gyakran tudományos valóságok..."

Érdekességként jegyzem meg, hogy a bizonyos vallási közösségekben szokásos éjféli imát egyre gyakrabban teszik át hajnali 2-3 óra környékére. Ennek az az oka szerintem, hogy mai világunkban egyre többen maradnak fenn a televíziót nézve vagy más okból éjszakázva, és aránylag csak későn csendesedik el a humán energiatér annyira, hogy bár­milyen spirituális működés legalább olyan hatékony legyen, mint a korábbi korszakokban. Jelenleg legmélyebben más tudatokat hajnaltájban lehet befolyásolni, illetve ekkor lehet a legtisztább körülményeket biztosítani a szellemi létezőkkel való kapcsolatfelvételhez, imád­kozáshoz is.

Létezik egyébként egy másik kitüntetett, de ritkán használt időpont is, melyet déli tündéridőnek neveznek. "Nappali tizenkét óra közibe, éjjel tizenkét óra közibe jár a szép­asszony, elveti a rontást", tartja a néphit. Ugyancsak figyelemreméltó egyezés, hogy az em­beri szervezet napi működésének ritmusát figyelve kiderült, déltájban leszálló ágban, pihe­nő állapotban van az ember, anyagcsere-folyamatai a nap egyéb szakához képest másként működnek, a gondolkodás lelassul, a koncentráció rosszabb lesz, egészében véve a szer­vezet relaxáltabbá válik. Ez pedig elsőrendű körülmény annak, aki mentális úton kíván hat­ni embertársaira.

Egy mágikus támadás (rontás, átok) valóban hatni tud az anyagra, tehát egy távoli erő elvileg képes rombolni a fizikai világban, kissé hasonlóan a poltergeist jelenségekhez. A va­lóságban azonban az a gyakoribb, hogy az áldozat maga idézi elő a fizikai hatásokat: Általában a mágikus táma­dás ugyanis nem a fizikai síkon zajlik, hanem az asztrális mezőkön, gondolatformák alkal­mazásával. Ezek aztán befészkelik magukat a saját energiamezőkbe, és onnan bomlaszt­ják az aura testeit az elme, a lélek és a test egészségét.

Tragikusan erőteljesen és gyorsan hathat egy rontás, ha az áldozat valamiképpen tudomást szerez róla. E mögött nemcsak pszichés okok állnak, hanem az az energetikai jelenség is, hogy a félelem, a rettegés, mint minden negatív érzelem, belülről rombolja az aurát, diszharmonikus rezgéseket teremt, s ez előbb-utóbb felbont ja az aura testeit, különösen a hamar reagáló csillagtestet, mégpedig az eleve gyengébb pontokon. Ezt a folyamatot gyorsítja a rontást végző azzal, ha a képmás "csakráiba" tűket szúr. Ez a bru­tális, gyilkos eljárás szörnyű hatással van a valódi csakrákra, olyan, mintha összehasogat­ná, kiégetné őket. A csakra megpróbál elmenekülni, védekezni, rezgésszáma megválto­zik, és elveszíti saját "hangját", olyan, mintha sikoltozna. A rontás alá vett aura fáradt, fénytelen, szennyezett lesz, rezgésszáma lecsökken, általános védelmi hibák keletkeznek benne. Az erőközpontok összetöredeznek, a teljes auratér tétova lesz, zavaros, gyakran a fej környéki részeknél is, ami idegen gondolatformák, vagy gyakrabban érzések jelenlé­tére utal. A megtámadott csakrákhoz a képmástól (vagy a mágustól, illetve a rontást végzőtől) ujjnyi vastagságú, sötét színű, szürkés, szennyes-barnás vagy sárgászöldes fluidszálak vezetnek, amelyek piócaként tapadnak a csakra belsejébe. Bármikor, amikor ilyen típusú csőkígyó kat láttam, az aura tulajdonosa valamilyen rontó jellegű hatásnak volt kitéve (vagy esetleg ő maga végzett valamilyen, olykor nem is tudatos "rontó" tevé­kenységet.)

Az ilyen durva módszerrel valódi testi betegségek érhetők el - különösen, ha a rontó­mágus az adott szerveket is a képzeletbeli képernyőjére vetíti, és azokat is manipulálja. Egy egyszerű rosszkívánság is így működik, hiszen amikor valaki egy másik embernek azt kívánja, "Törjön ki a lábad!", akkor többnyire meg is jelenik előtte a másik (vizualizálja), irányított, energiatöbblettel bíró (például indulatból kimondott) üzenet halad feléje, az eseményt kész tényként kezeli (esetleg a megtörtént baleset képeit is látja). Az átok és a rontás behatolhat a bioenergetikai térbe, és fizikai tüneteket idézhet elő. Legtöbbször azonban az áldozat orvosa nem talál fizikai elváltozást, mégis a beteg lassú, kínos sorva­dását nézheti végig.

Egy erős aura azonban ellenáll a rontásnak. Ez igaz is, de a hétköznapi életünkben nehezen tudjuk megőrizni auránk folytonos épségét és sugárzását stressz, rosszkedv, csalódás, idegesség és más érzelmek gyengítik erőterünket.

Így sajnos valójában bárki bármikor ki van téve mások ártó hatásainak. Szerencse, hogy vannak azért védelmi technikák.




www.interno.hu