2011. szeptember 29., csütörtök

Köszöntő (Régi Magyar Áldás)





Áldott legyen a szív, mely hordozott,
és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
és áldott legyen egész életed.
 
Legyen áldott Benned a Fény,
hogy másnak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
és melegítse fel szívedet.
 
Hogy lehess meleget osztó forrás,
a szeretetedre szomjazóknak,
és legyen áldott támasz karod
a segítségre szorulóknak.
 
Legyen áldott gyógyír szavad,
minden hozzád fordulónak.
Legyen áldást hozó kezed,
azoknak, kik érte nyúlnak.
 
Áldott legyen mosolyod.
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás,
minden téged keresőnek.
 
Legyen áldott immár,
minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
végtelenül szeret téged.
 
Őrizzen hát ez az áldás,
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.
 
Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek.

2011. szeptember 28., szerda

Védem a lelkem


Nemcsak az energiavámpíroktól, más asztrális támadástól is megvédenek a következő technikák.

Erősítsd aurádat, legfőbb védelmi pajzsodat! A nagyvárosok sajnos elveszik energiáidat, a természetben azonban hamar újból feltöltődsz.
Tartózkodj minél többet friss levegőn, táplálkozz egészségesen és mozogj sokat!
Figyelj belső éned hangjaira!

Végezz „ragyogó gömb” gyakorlatot!

- Állj fel, lélegezz mélyeket. Képzelj egy gömböt a fejed fölé, ami ibolyaszínű sugarakat áraszt a testedet körülölelő kúp formára. A gömb fehér és pulzál.

- Gondolatban figyeld a gömböt, amint egyre fényesebb lesz, ahogy fehéren izzik. Fehérsége ellenére mégis violaszín kúpot von a tested köré. A fehér gömb a belső éned.

- Képzeld el, hogy a gömb ragyogó, fehér pászmákat indít el magából, amelyek ezüstös szikrákkal elegyednek a testedet körülvevő violaszín kúpfelületen.

- Meditálj ezen a képen öt percig. Amint a kép elhalványul, aurádnak az energia mezeje erős, stabil és védelmező lesz.


/spiritusz.blogter.hu/

2011. szeptember 26., hétfő

Szíveket gyűjtök

"Szeretem azt, aki gyűjt. Naponta van öröme. Megnézi gyűjteményét, gyarapítja, ápolja, gondozza, megmutatja barátainak. Közben örül, hogy neki van az, amit szeret.
Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit.

Te mit gyűjtesz?

Amit én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz. Amit gyűjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér.

Szíveket gyűjtök.

A szív jelkép. Az embert jelenti.

Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek. Talán bolondnak hinnének, ha tudnák, miért nézek kutatón mások szemébe. Bolondnak hinnének, mint a görög bölcset, aki nappal lámpásával embert keresett a piacon.

Szíveket gyűjtök. Nekem nem valami kell, hanem valaki. Ember.

Ember, aki rám mosolyog; aki megért; aki tisztességes; aki hűséges; akiben szeretet él; aki örül, hogy észreveszik; akiben a tehetség egy szóra kinyílik; ember, aki egyszerűen érték, mert ember.

Ha van olyan nap, hogy nem találok, az én hibám.
Nem néztem eléggé szét, nem néztem a látszat mögé, az előítéletek alá.

Szerencsétlensége az embernek, hogy a jót szégyelli. Rejti, mint kagyló a gyöngyét. Hát én feltöröm a kagylót figyelemmel, érdeklődéssel és a gyöngyhalászoknál boldogabb vagyok. Mert az emberek között több az ember, aki méltó, hogy annak lássák, mint az, aki összetörte magában az emberséget.

Elfogult vagyok? Téged nem ismerlek. Embernek tartod magad. Hányan vesznek észre? Hányan kérik a szíved? Hányan látják, hogy jó vagy?

Szíveket gyűjtök. Őrzöm arcukat. A szemük tüzére emlékszem. Ha azt felejtem, énjük bennem marad, amely belém égett egy pillanat alatt.

Nincsenek érméim, bélyegjeim, címkéim, sem galambgyűjteményem.

Szíveket gyűjtök.

Szívem tele van.

Velük és az örömmel, amelyet csak ők adhatnak.

Eszelősen hiszem, hogy nincs nagyobb, fontosabb, mint az ember. Embertelen korban élünk? Ne hidd el! Csak nézz önmagadba, nézz a mások belső világába s meglátod az Embert! Csak annyi időt fordíts embertársaidra, mint a gyűjtők gyűjteményeikre! Kincseid lesznek. Nem olyan, mit pénzzel kifejezni lehet, nem valamik, hanem sok-sok szív benned, valakik, akiknek értéke semmivel ki nem fejezhető és mind személyes öröm életedben."

/Mácz István/

2011. szeptember 24., szombat

Megkértem Istent



"Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem veszi el, nekem kell feladnom azt.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom már kezded érteni.
Kértem erőt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot...
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.
Kértem adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmet...
És Isten adott lehetőségeket.
Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt."

2011. szeptember 20., kedd

Galaktikus Tündérmese


Réges, régen, egy messzi, messzi galaxisban éltek azok a kis fénylények, akik csak azzal foglalkoztak, hogy örülnek az életüknek abban a boldog és időtlen dimenziójukban. Egy napon, egy hatalmas és nagyszerű angyal jött el hozzájuk. Az arcán rendkívül komoly kifejezés volt. Önkénteseket jött toborozni egy nagyon fontos kozmikus küldetéshez.

Van egy kicsi - de nagyon különleges - bolygónk az Alcyon galaxis peremén, amit Gaianak hívnak. Olyan ez, mint egy különleges, csodás kert, amin százezernyi különféle életforma nyüzsög. Olyan ez a hely, mint valami kísérleti állomás a galaxisban, ahol a legérdekesebb humanoid életforma él, amely magába olvasztotta a kozmosznak mind a lehető legmagasabb és mind a lehető legalacsonyabb ismert frekvenciáit is. Röviden összegezve: a teljes dualitást. Egyfelől képesek a legmagasabb frekvenciák hordozására, a szeretetre, a fényre, az örömre, ami csak létezhet az egész Univerzumban. Másrészről úgyszintén képesek hordozni a lehető legsűrűbb és legsötétebb kozmikus frekvenciákat is, ami csak létezhet a kozmoszban - olyan frekvenciákat, melyek eonnyi korszakokkal ezelőtt alakultak ki.

Ez a jelenlegi helyzet. Az idő tartományában a bolygó periodikus ciklusokon halad keresztül. Pillanatnyilag a bolygó éppen most hagy maga mögött két nagyobb ciklust is - egy kétezer év hosszúságú korszakot, amit a Halak korszaknak hívnak és egy huszonötezer éves korszakot is, amelyben a bolygó megtett egy teljes kört az Alcyon körül, amely a Tejútrendszer központi Napjának számít.

Ezen körök befejezéseképpen, egyidejűleg sok minden véget fog érni és sok minden fog elkezdődni. De ami a leglényegesebb, a bolygó éppen most éli át a fénynek egy olyan beáramolását, mely során drámai mértékekben megemelkedik a saját frekvenciája. Mint minden átmenetkor, most is fellép egy bizonyos mértékű zűrzavar. Ezek egy része geológiai jellegű lesz, mivel Gaia magában is egy élő, fejlődésben lévő bolygó. De ezek közül nagyon sok a rajta túlnyomó részben élő, uraló humanoid fajt fogja érinteni.

Ez nem lesz túlságosan könnyű e faj számára - különösen a faj azon egyedei számára, akik még alszanak és a lehető legalacsonyabb frekvenciákon rezegnek. Amint a frekvencia változik és növekszik, az ezen egyedekben bizonytalanságot, majd rettegést fog kelteni.

Az első evolúciós éra a bolygón a fizikai éra volt, amelyben a kulcsszó a túlélés volt. A második éra, amely most fejeződik éppen be, a mentális korszaké volt, amelynek kulcsszava a logika. A harmadik éra, amely most kezdődik éppen, a szívé, melynek kulcsszava a szeretet. Ez a legmagasabb frekvencia.

Azok, akik jelenleg a hatalmat regnálják a bolygón, a régi rendhez, a fizikálishoz és a mentálishoz kötődnek. Azoknak, akik képesek lesznek kiterjedni a szívközpontjukig, akik képesek egy istenien kalauzolt életet élni, azoknak könnyű lesz ez az átmenet. Azok, akik nem képesek erre, nagyon sok hányattatást fognak átélni.

Szóval, ez a jelenlegi helyzet Gaiaval. Az ok, amiért most itt vagyok a következő: önkéntes jelentkezőket keresek, akik humanoid formába inkarnálnák magukat azon a bolygón, hogy segítséget nyújtsanak a könnyű és sima átmenethez. A múltban prófétákat és tanítókat küldtünk oda. Nagyon gyakran brutálisan üldözték vagy meg is ölték őket. Más esetekben pedig, ,,isteneknek'' lettek kikiáltva, akiket imádni kell és a humanoidok különféle vallásokat és rituálékat kreáltak köréjük, melyekkel kontrollálhatták egymást. Mindent csináltak azon kívül, hogy elfogadták volna azt a pár egyszerű tanítást, ami számukra fel lett ajánlva.

Szóval, itt az ideje, hogy mással próbálkozzunk. Nincs több próféta, megváltó meg avatár, amiket az emberek vallásalapításra tudnának felhasználni. Mi most ezreket - százezreket - küldünk átlagos fénylényekből, csupán két feladattal:


Maradjanak a szívük terében. Függetlenül attól, hogy mi történik, maradjanak a szívük terében.
Emlékezzenek arra, hogy kicsodák is ők, miért vannak ott és miről is szól az az egész.

Egészen egyszerűnek látszik ez, nemdebár? Sajnos, nem! Amint azt már említettem is volt, a dualitás elérte a bolygón a lehető legmagasabb csúcsait is. Az a faj tökélyre vitte a jó és a gonosz illúzióját. A lehető legnagyobb kihívás, amivel szembe kell nézzetek ezért hát az lesz, hogy emlékeztek arra, hogy Kik Vagytok, Miért Vagytok Ott, valamint, hogy Mi Is Ez Az Egész. Amikor emlékeztek, képessé váltok arra, hogy megmaradjatok a szív terében, függetlenül attól, hogy milyen külső események is zajlanak körülöttetek éppen.

Miből veszitek észre, hogy elfeledtetek? Ez nagyon egyszerű. Figyeljétek meg az ítéleteiteket. Abban a pillanatban, midőn észreveszitek, hogy éppen ítélkeztek, akkor tudni fogjátok, hogy Kik Vagytok Valójában, Miért Is Vagytok Itt és Mi Is Ez Az Egész. Ez lesz számotokra az emlékeztető jelzés.

Nos, éppen ez itt a kihívás. Az élet azon a bolygón nagyon kifinomult megkülönböztető képességet igényel - igen bölcs kiértékelést arról, hogy mi is az igazság, hogy mi a legmegfelelőbb és mi az a legmagasabb szintű jó, mind a ti és mind a bolygó számára. Nagyon sok esetben a megkülönböztetés nagyon hasonlít az ítélkezéshez. Ennek ellenére, tudni fogjátok, hogy mikor ítélkeztek éppen, és mikor mozdultok ki a szíveitek teréből, amikor hibáztatások terében találjátok magatokat.

Mi tudjuk jól, hogy micsoda kihívások elé képes valakit állítani az a bolygó. Tudunk arról, hogy mennyire valóságosnak látszik azon a bolygón az illúzió. Értjük jól azt, hogy milyen hihetetlen sűrű is az a dimenzió és mekkora nyomással kell szembenézzetek. De ha túlélitek ezt a küldetést - ezért keresek önkénteseket - hipergyorsasággal fogtok fejlődni.

Továbbá elmondanánk azt is, hogy tisztában vagyunk avval, hogy jópáran azok közül, akik csillagmagként arra a bolygóra fogtok menni, sohasem fogtok kicsírázni, kivirágozni - sohasem fogtok annyira felébredni, hogy képessé váljatok újra emlékezni arra, hogy kik is vagytok valójában. Néhányan fel fognak ébredni és ragyogni kezdenek, de erősen le fogják fojtani őket a többi ember véleményei és mindenütt jelenlevő gondolatformái. Mások felébrednek és ébren is maradnak és az ő fényük forrásul fog szolgálni nagyon sokak inspirációja, valamint emlékezése számára.

Mindenfelé fogtok inkarnálódni a bolygón; minden kultúrában, minden fajban, minden vallásban. De különfélék lesztek. Egészen sohasem fogtok beilleszkedni. Amint felébredtek felismeritek azt, hogy az igazi családotokat nem ugyanaz a faj, kultúra, vallás, megye vagy akár biológiai család jellemzi. Ez a kozmikus család - azok, akik veletek együtt jöttek oda - segítenek többféle módokon is a kisebb és nagyobb átmeneti folyamatok során.

Igazi testvériség és globalizáció a legfelsőbb formák között csak azok közül jöhet létre, akik emlékeznek arra, hogy Kik Is Ők Igazán, Miért Is Vannak Itt és Miről Is Szól Ez Az Egész. Ez mint az Isteni Jelenlét igaz temploma fog megjelenni, a szívetekben, ahol ez a jelenlét teret nyer és ahonnan szolgálhatjátok a világot.

Szóval, készen álltok? Jó!

Ó igen, mellékesen meg kell jegyezzem azt is, hogy pár apróságot is el kell mondjak...

A sűrűség miatt, abban a dimenzióban lehetetlen ügyködnötök egyfajta űrruha nélkül. Ez egy biológia védőruha, mely idővel meg is változik. Nagyon sok mindent lehetne erről meséljek, de az erre rendelkezésre álló idő rövid volta miatt csak annyit mondanék, hogy bele kellene ugorjatok ennek a kellős közepébe és meg kéne tapasztaljátok ezt saját magatoknak. Mindemellett én szóltam előre erről. Még veszélyes is lehet az, ha elfeleditek kik is vagytok valójában, ha azt gondoljátok, hogy ti VAGYTOK az űrruha, azon tény helyett, hogy az egész egyszerűen csak egy jármű a számotokra abban a dimenzióban. Egyszer csak észre fogjátok venni, hogy milyen nagyszámú és sokféleségű űrruha van arrafelé és milyen jó szórakozás is figyelmet szentelni ezeknek. Habár, a végtelen változatosság ellenére, mivel ez a dualitás bolygója, ezek a változatosságok gyakorlatilag két nagy csoportba sorolhatóak be, mely csoportokat ,,nemeknek, ivaros hovatartozásnak'' hívják. Ismétlem, nincs most időnk ebbe mélyebben belemenni. De amint megtaláljátok a kapcsolatotokat a saját űrruhátokkal, az lesz a legtanulságosabb és a legérdekesebb dolog is egyben.

A következő apróság pedig a következő. Azért, hogy ténykedni tudjatok abban a dimenzióban, kaptok egy mikrocsipet is, aminek ,,perszonalitás, személyiség'' lesz a neve. Ez olyan lesz, mint egy azonosítójel, lenyomat az űrruhátokon, mely lényegileg tesz teljesen különbözővé mindenki mástól, aki csak ott van. Ez teszi lehetővé a számotokra a részvételt az ottani hologramban - olyasmit, amit úgy hívnak ,,konszenzusos valóság.'' Még egyszer, fennáll a valós veszélye annak, hogy annyira érdekeltté váljatok a holografikus perszonalitás drámáiban, hogy elfeleditek, hogy kik is vagytok valójában és azt gondoljátok, hogy TI VAGYTOK a saját személyiségetek. Tudom én azt, hogy ez most teljesen hihetetlenül hangzik a számotokra, de majd ha egyszer már ott lesztek...

Megismétlem, annyi minden mást is elmondhatnék még az orientációkról, de úgy gondoljuk, hogy a többit nektek magatoknak, ,,ott helyben'' kellene kikísérletezgessétek. Az egyetlen egy dolog, ami fontos, hogy emlékezzetek arra, hogy Kik Is Vagytok Valójában, hogy Miért Vagytok Ott és Mi Is Az Az Egész Valójában. Ha ezt megtudjátok cselekedni, minden más pompásan fog működni. De jó jegyezzétek meg: Nagyon kevésnek sikerül tényleg EMLÉKEZNI erre, ők kilógnak majd mindenhonnan a ,,másságukkal'' és a többiek ,,Megvilágosodottnak'' vagy ,,Felébredettnek'' meg efféléknek fogják őket nevezni. Fura, ugye?
Nos hát, Sok Szerencsét és Jó utazást!!!

/Michael Lightweaver /
fordította: Ziegler Attila

2011. szeptember 6., kedd

Gondolatok A Gödörről…



Arról a gödörről, amelybe életünk során egyszer, kétszer, vagy akár többször is beleeshetünk. És bele is esünk…
Remélhetőleg más-más okból kifolyólag, mivel ez azt feltételezi, hogy egy adott problémán sikeresen túljutottunk, megoldottuk, nem húz le többé a mélybe.
A gödrök száma, a problémák kezelése, a megoldásra való törekvés, a haragnélküliség, mind-mind hozzájárulnak a gödör mélységének csökkenéséhez.
Ezt persze nem feltétlenül érezzük akkor, amikor zuhanunk, és megérkezünk a legaljára. Hiszen mindegyikben ugyanolyan sötét van, és mindegyikben szembe kell néznünk saját démonainkkal.
De ha tudjuk, hogy korábban hogyan sikerült kimásznunk, úgy talán könnyebb lesz újból és újból megtennünk. Mert most már tudjuk, hogy a zuhanás célja nem a fájdalmas megérkezés, hanem az a boldogító, megkönnyebbült érzés, amikor végre kint vagyunk.
A mélypont többnyire párkapcsolati problémából indul ki. Nem véletlenül. Hiszen ilyenkor azt érezzük, hogy nem elég, hogy nem tudjuk hogyan lábaljunk ki a problémából, de mindemellé még a szívünk is megszakadni készül. A szívünk sajgására és szárnyalására mindig odafigyelünk. Ha ebben a fajta boldogságban hirtelen törés következik be, akkor talán hajlandóak vagyunk kicsit megállni, és magunkba nézni. Mert ha egyedül maradunk a problémával, az űrrel, akkor azt meg kell oldanunk, hogy újból fent lehessünk, és újból színesnek, dallamosnak, lágynak, simogatónak érezzük a világot. A világunkat. Ha viszont nem oldjuk meg a problémát, ha csak félig mászunk ki a gödörből, akkor a szív nagyon sokáig sajog tovább, és zavarodottan éljük tovább a mindennapokat. Ilyenkor féltjük, óvjuk magunkat az újabb sérüléstől. Pedig így nem maradhatunk. Sokkal érzékenyebbek vagyunk ebben az időszakban. A könnyeink sok éjszakán keresztül képesek eláztatni a párnánkat, és hol halk, csendes sírás, hol erős zokogás az, ami feltör belőlünk. Tisztulunk ilyenkor. Nem szabad visszafogni ezeket a könnyeket, hiszen az érzéseink váltották ki őket. Az érzéseink, amik miatt megtapasztaljuk a sötét mélységet, és a szárnyaló magaslatokat egyaránt. Bárhol is vagyunk éppen most, éljük meg a pillanatot, és figyeljünk magunkra! A természet az egyensúlyra törekszik. Így hát sosem lehet hosszabb ideig az egyik, vagy a másik állapotban tartózkodni. Szükségszerű a túlcsordulás, majd a kiegyenlítődés. Ha pedig nem tapasztaljuk meg a mélységet, soha nem fogjuk tudni igazán értékelni a magaslatokat. Beleszédülhetünk, akár természetesnek is vehetjük, pedig nem az.
Ez minden esetben hosszú folyamat. Sokszor azonban azért tart ennyi ideig, mert ahelyett, hogy elkezdenénk lepakolni magunkról a terheket - amikkel sosem fog sikerülni a kimászás, mert visszahúz a súlya -, és végre időt fordítanánk arra, hogy barátságot kössünk magunkkal, és felfedezzük saját értékeinket, csak ülünk az alján magunkba roskadva, és sajnálgatjuk magunkat amiatt, hogy egyedül vagyunk. Néha még talán az is jól esne, ha odakuporodnának mellénk a barátaink, megnéznék hol vagyunk, sajnálnának ők is kicsit. Pedig ezt nem várhatjuk el senkitől. És nem is vezet sehova. Persze egy segítő kéz, egy megcsillanó szempár óriási erőt képes adni. És ha idekint igaz emberek várnak ránk, és támogatnak a nehéz időszakban, az nagyon felgyorsíthatja a folyamatot. De személyes feladat, hogy mindenki nézzen körül a saját gödrében egyedül. Hiszen nem véletlenül került oda. Döntse el mennyi ideig szeretne ott ülni, mérlegeljen mit hajlandó maga mögött hagyni a cél érdekében, hogy a felesleges terhektől mentesen kimásszon, és újra folytassa útját.
Változatos dolgok kerülhetnek így ki életünkből. Megszokások, téveszmék, megcsontosodott gondolatok, személyek, és még hosszasan sorolhatnánk a listát. Sok mindenre rájöhetünk ilyenkor. Gyakran kiderül, hogy illúziókat kergettünk, hogy más emberek játszmáinak részesei voltunk. Nem haragudhatunk ezért. Hisz a saját döntésünk volt. Felléptünk a színpadra, és ott ragadtunk, hogy eljátszunk egy számunkra kényelmetlen szerepet. Pedig senki nem kényszerített rá. A döntés a miénk. Egyféleképpen tudunk csak kilépni ebből: ha többet nem veszünk részt a játszmában. Útjára bocsátjuk szeretettel azt, ami nem okoz boldogságot.
A réginek, idejét múltnak távoznia kell, hogy átvehesse a helyét az új. Az egész életünket ez a körforgás jellemzi.
Sokszor évekre ragadunk benne kapcsolatokba azért mert olyan érzésekre, cselekedetekre, döntésekre várunk, amit ott sosem fogunk megkapni. És ha igazán magunkba néznénk, akkor ezt be is látnánk. De ahelyett, hogy ezt észrevennénk, reménykedünk és bizakodunk, és nem engedjük be az életünkbe a számunkra igaz értékeket képviselő személyeket. Azokat, akik csak akkor tudnak megérkezni, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mit szeretnénk.
Ezért hát soha ne bánkódj, inkább tapsolj, ha egy rokonszenves szereplő távozik életed színpadáról. Ahogy a színházban is szokás…