Feltétlen szeretet

"Olyannak szeretlek, amilyen vagy ... miközben a saját stílusodat keresed, amelynek révén kapcsolatba léphetsz a téged körülvevő világgal. Tiszteletben tartom, hogyan szeretnéd megtanulni a leckéidet.

Tudom, hogy ez így van jól, tudom, hogy pontosan az vagy, aki lenni szeretnél, és nem az, amit én vagy mások elvárunk.

Tisztában vagyok vele, hogy nem tudom, mi a legjobb neked, még ha időnként talán azt hiszem is, hogy tudom. Én nem voltam ott, ahol te.

És nem láttam a világot a te szemszögedből. Nem tudom, milyen tanulási feladatot választottál magadnak, hogyan és kivel szeretnéd megoldani, és mennyi időt szántál rá. Nem a te szemeddel néztem – honnan tudhatnám hát, hogy mire van szükséged?

Hagylak, hadd járd az utad – nem ítélem meg a tetteidet sem gondolatban, sem szóban. Nem tekintem tévedésnek, vagy hibának, amit mondasz, vagy teszel. Látom, hogy sokan sokféleképpen látjuk és tapasztaljuk a világot.

Bármikor fenntartások nélkül elfogadom a döntéseidet.

Egyáltalán nem ítélkezem, mert ha elvitatom a fejlődéshez való jogodat, akkor elvitatom a sajátomat és másokét is.

Azokét, akik más utat választanak, mint én, amelybe én talán nem fektetnék energiát, mégsem tagadnám meg soha a szeretetet, amelyet Isten belém plántált, hogy árasszam magamból az egész világba. Ahogy téged szeretlek, úgy fognak szeretni engem is. Azt fogom learatni, amit elvetettem. Elismerem a szabad döntéshez való egyetemes jogodat, hogy a saját utadat járd, és előrehaladj, vagy megpihenj, ahogy éppen jónak érzed.

Nem ítélem meg, hogy ez a lépés kicsi-e vagy nagy, könnyű vagy nehéz, felfelé vagy lefelé vezet, hisz az úgyis csak az én nézőpontom lenne. Lehet, hogy tétlennek látlak és ezt értéktelennek tartom, miközben te mégis gyógyírt adsz a világnak, csupán azzal, hogy létezel, Isten világosságával megáldva. Nem láthatom át mindig az isteni rend nagy képét.

Az élet minden áramlatának elvitathatatlan joga, hogy maga válassza meg saját fejlődését, s én szeretettel vallom, hogy tiéd a döntés joga a saját jövődet illetően. Alázattal hajlok meg a felismerés előtt, hogy az, amit én a legjobbnak tartok, számodra nem feltétlenül helyes.

Tudom, hogy téged is vezetnek, csakúgy, mint engem, és egy belső kényszert követsz, amely megmutatja neked az utadat.

Tudom, hogy a sok borszín, vallás, szokás, nemzetiség és hitrendszer ezen a világon nagy gazdagsággal ajándékoz meg bennünket, és ebből a sokszínűségből sok minden a javunkra válik, és sokat tanulhatunk. Tudom, hogy mindannyian a magunk módján tanuljuk meg, hogyan vihetjük vissza a szeretetet és a bölcsességet a nagy egészbe. Tudom, hogy ha valami csak egyféleképpen lehetne, arra csak egyetlenegy embernek lenne szüksége.

Én nem csak olyankor akarlak szeretni, amikor úgy viselkedsz, ahogy szeretném, és ugyanabban hiszel, amiben én.

Az a szeretet, amelyet érzek, Isten egész világát magába öleli. Tudom, hogy Isten része minden, ami él, s mélyen legbelül szeretetet táplálok minden ember, minden állat, minden fa és minden virág, minden madár, minden folyam, minden óceán és a világ minden teremtménye iránt.

Szerető szolgálattal töltöm az életem, s azon vagyok, hogy a lehető legjobb lehessek. Minden nappal egy kicsit jobban értem az isteni valóság tökéletességét, és egyre boldogabb vagyok a feltétlen szeretet derűjében."

Mindegyikőnk érezte már azt, mintha az élete rossz irányt vett volna. Nem is emlékszünk talán arra, hogy mikor kezdődött, csak azt érezzük, hogy benne vagyunk, és egyre inkább húz magával. Ennek számtalan oka lehet.
Természetesen van olyan, hogy egyszerűen csak rosszabb napjaink vannak. Lehetséges, hogy egy-két dolog nem úgy alakult, ahogy terveztük, és hajlamosak vagyunk elkönyvelni, hogy ez most egy sikertelen széria az életünkben. De vigyázzunk! Ha így gondoljuk, az is lesz! Sokkal óvatosabban kell bánnunk a negatív gondolatokkal, mert megteremtjük őket. Hamarabb, mint gondolnánk.
Talán még az is megfordul a fejünkben, hogy meg vagyunk átkozva. Ez sokszor nem is áll messze a valóságtól. Gyakran azonban önátoktól szenvedünk. („hülye vagyok”, „nekem semmi sem sikerül”, „úgysem lesz szerencsém”, stb.) 
Mindemellett más emberek felénk küldött negatív tartalmú gondolatai, kívánságai, megjegyzései ugyanúgy hatással vannak ránk, még ha nem is tudunk róla, hogy elhangzottak ilyenek. És persze ne feledkezzünk meg a kifejezetten ártó szándékkal felénk küldött kívánságokról, szidalmakról, átkokról, mert ezek ugyancsak képesek belénk épülni ha teret engedünk nekik, és nem védjük le magunkat.
Ha pedig ott hagyjuk őket, komoly problémákat okozhatnak a későbbiek során. Ezek mind-mind apró, láthatatlan „sérülésként” jelentkeznek, és fontos letisztítani őket magunkról. Mivel a negatív gondolatok, mint apró nyílhegyek „fúródnak” belénk, így ugyanilyen fontos az eltávolítás utáni regenerálás is. Semmivel sem különb ez, mint a fizikai testet ért sérülés. Csak azt látjuk a szemünkkel, érzékeljük a bőrünkkel, könnyebben vesszük észre, ezért aztán gyorsabban reagálunk. Így nem lesz nagyobb gond, hiszen időben segítünk magunkon, vagy kérünk segítséget mástól. A minket ért negatív támadásokat viszont nem feltétlenül érzékeljük azonnal - természetesen van olyan, ami a fizikai testünkre is hatással van - , vagy nem tulajdonítunk nekik akkora jelentőséget, mint amekkorát kellene. Pedig ebben az esetben is ugyanúgy segítenünk kell magunkon, vagy éppen segítséget kell kérnünk mástól.

Az auránk és csakráink megtisztításával a cél végeredményben nem más, mint a belső egyensúly megteremtése. Ha szánunk egy kis időt arra, hogy ezt végiggondoljuk, rögtön látjuk is, hogy ez fontosabb, mint első olvasásra gondolnánk. Miért is? Azért, mert ha harmónia van bennünk, akkor ezt sugározzuk a környezetünk felé. Így azonnal hatással leszünk rá, hiszen a belső egyensúlyra, harmóniára, a környezet azonnal reagál, ezáltal a „kinti” világban, a szűkebb környezetünkben is nagyobb egyensúlyt fogunk tapasztalni. Ez egy azonnali visszacsatolást eredményez, hiszen ha egyensúly van a környezetünkben, akkor nekünk, magunkban is sokkal könnyebb ezt fenntartani, mindenféle erőfeszítés nélkül. Mindenki érezte már, hogy egy önmagát nem találó, zaklatott, zavart, feszült, rossz lelkiállapotban levő embernek a közelsége nem feltétlenül van rá jó hatással. Míg ha olyan ember társaságában vagyunk, aki tisztában van saját értékeivel, szeretetet, békét, pozitív energiát sugároz, annak a közelében szívesen vagyunk mi is, hiszen ez ránk is hatással van. Ugyanúgy, ahogy a negatív energiákat sugárzó ember is valamiféle – nem kellemes – érzéseket kelt bennünk.

Ha tehát azt érezzük, hogy nem vagyunk rendben magunkkal, nem jó kapcsolatok vesznek körül bennünket, esetleg nem a megfelelő társ van mellettünk, első körben nem a másikban, nem máshol kell keresni a hibát. Sőt, nem is kell feltétlenül hibát keresnünk. Nem ebbe kell fektetni az energiát! Megoldásra van szükségünk! És a megoldás mindig bennünk van.


„Fontos tisztában lennünk azzal, hogy mindenkit ugyanaz az alapmotiváció hajt. Valójában mind olyanok vagyunk, akár a kisgyermekek: sötét szobában tapogatózunk, keressük az ajtót, amely visszavezet a világosságba. Legkönnyebben úgy találjuk meg az utat, hogy nem bántjuk egymást, amikor megfogjuk egymás kezét.” /Steve Rother/

Egy blog első bejegyzésének megírását talán ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor először ülsz kétkerekű biciklin. Már ott van benned a vágy, hogy egyedül hajts az úton, de még elég döcögősen megy. Némi egészséges aggodalommal kevert jóleső izgalom és várakozás az, ami hajt és motivál. Tudod, hogy csak az első pár méter a nehéz, de el akarsz indulni! Hiszen annyi élmény és tapasztalás vár így rád, és azokra, akikkel együtt mész majd az úton!

Jelen esetben bevezetőt írni talán egy kicsit felesleges elfoglaltság. Nem is szeretném hosszúra nyújtani, mégis úgy gondolom, hogy fontos egy pár szóval, gondolattal bemutatnom, ismertetnem, hogy miről is fog szólni a blog. Ez azonban nem egyszerű feladat. Egyrészt, mivel egy jövőbeli dologról beszélünk a jelenben, másrészt pedig az összetettségből adódóan nehéz kiemelni egy témát, hiszen azt tapasztalom, hogy bármerre is nyúlok, minden mindennel összefügg. Ettől függetlenül természetesen lesz egy fő irányvonal, amivel kapcsolatban igyekszem minél több információt megosztani, de a témák közt bármi felbukkanhat. Mostanában gyakran eszembe jut, hogy ha bárki megkérdezte tőlem, mi a célom az életben, akkor mindig automatikusan jött a válaszom: Harmónia. Aztán persze elkezdtem magyarázni, próbáltam érzékeltetni, hogy mire is gondoltam, de ez, így utólag visszagondolva, felesleges volt. Egyrészt, mivel legtöbbünknek ez ugyanolyan cél, mint nekem, ezért nekik nem kell megmagyarázni. Másrészt viszont, néhányunknak nem az, de nekik úgyis hiába magyaráztam volna…

Tehát a bejegyzések ugyan több mindenről szólhatnak, mégis lesz egy fő irány, amin haladni szeretnék. Ez alapján a blog törzsét és fő ágait az átok-, és rontáslevétel, kötések oldása, védelem, megbocsátás, elengedés, csakraharmonizáció, meditáció jelenti. Természetesen ez változhat, és valószínűleg változni is fog. Hiszen tudjuk, az életünk során csupán egyetlen állandó dolog van, ez pedig maga a változás.

"Hagyd, hogy jöjjön ami jön, menjen ami megy, és figyeld meg azt, ami marad!" (Ramana Maharsi)