Ezüsthíd

Mindegyikőnk érezte már azt, mintha az élete rossz irányt vett volna. Nem is emlékszünk talán arra, hogy mikor kezdődött, csak azt érezzük, hogy benne vagyunk, és egyre inkább húz magával. Ennek számtalan oka lehet.
Természetesen van olyan, hogy egyszerűen csak rosszabb napjaink vannak. Lehetséges, hogy egy-két dolog nem úgy alakult, ahogy terveztük, és hajlamosak vagyunk elkönyvelni, hogy ez most egy sikertelen széria az életünkben. De vigyázzunk! Ha így gondoljuk, az is lesz! Sokkal óvatosabban kell bánnunk a negatív gondolatokkal, mert megteremtjük őket. Hamarabb, mint gondolnánk.
Talán még az is megfordul a fejünkben, hogy meg vagyunk átkozva. Ez sokszor nem is áll messze a valóságtól. Gyakran azonban önátoktól szenvedünk. („hülye vagyok”, „nekem semmi sem sikerül”, „úgysem lesz szerencsém”, stb.) 
Mindemellett más emberek felénk küldött negatív tartalmú gondolatai, kívánságai, megjegyzései ugyanúgy hatással vannak ránk, még ha nem is tudunk róla, hogy elhangzottak ilyenek. És persze ne feledkezzünk meg a kifejezetten ártó szándékkal felénk küldött kívánságokról, szidalmakról, átkokról, mert ezek ugyancsak képesek belénk épülni ha teret engedünk nekik, és nem védjük le magunkat.
Ha pedig ott hagyjuk őket, komoly problémákat okozhatnak a későbbiek során. Ezek mind-mind apró, láthatatlan „sérülésként” jelentkeznek, és fontos letisztítani őket magunkról. Mivel a negatív gondolatok, mint apró nyílhegyek „fúródnak” belénk, így ugyanilyen fontos az eltávolítás utáni regenerálás is. Semmivel sem különb ez, mint a fizikai testet ért sérülés. Csak azt látjuk a szemünkkel, érzékeljük a bőrünkkel, könnyebben vesszük észre, ezért aztán gyorsabban reagálunk. Így nem lesz nagyobb gond, hiszen időben segítünk magunkon, vagy kérünk segítséget mástól. A minket ért negatív támadásokat viszont nem feltétlenül érzékeljük azonnal - természetesen van olyan, ami a fizikai testünkre is hatással van - , vagy nem tulajdonítunk nekik akkora jelentőséget, mint amekkorát kellene. Pedig ebben az esetben is ugyanúgy segítenünk kell magunkon, vagy éppen segítséget kell kérnünk mástól.

Az auránk és csakráink megtisztításával a cél végeredményben nem más, mint a belső egyensúly megteremtése. Ha szánunk egy kis időt arra, hogy ezt végiggondoljuk, rögtön látjuk is, hogy ez fontosabb, mint első olvasásra gondolnánk. Miért is? Azért, mert ha harmónia van bennünk, akkor ezt sugározzuk a környezetünk felé. Így azonnal hatással leszünk rá, hiszen a belső egyensúlyra, harmóniára, a környezet azonnal reagál, ezáltal a „kinti” világban, a szűkebb környezetünkben is nagyobb egyensúlyt fogunk tapasztalni. Ez egy azonnali visszacsatolást eredményez, hiszen ha egyensúly van a környezetünkben, akkor nekünk, magunkban is sokkal könnyebb ezt fenntartani, mindenféle erőfeszítés nélkül. Mindenki érezte már, hogy egy önmagát nem találó, zaklatott, zavart, feszült, rossz lelkiállapotban levő embernek a közelsége nem feltétlenül van rá jó hatással. Míg ha olyan ember társaságában vagyunk, aki tisztában van saját értékeivel, szeretetet, békét, pozitív energiát sugároz, annak a közelében szívesen vagyunk mi is, hiszen ez ránk is hatással van. Ugyanúgy, ahogy a negatív energiákat sugárzó ember is valamiféle – nem kellemes – érzéseket kelt bennünk.

Ha tehát azt érezzük, hogy nem vagyunk rendben magunkkal, nem jó kapcsolatok vesznek körül bennünket, esetleg nem a megfelelő társ van mellettünk, első körben nem a másikban, nem máshol kell keresni a hibát. Sőt, nem is kell feltétlenül hibát keresnünk. Nem ebbe kell fektetni az energiát! Megoldásra van szükségünk! És a megoldás mindig bennünk van.


„Fontos tisztában lennünk azzal, hogy mindenkit ugyanaz az alapmotiváció hajt. Valójában mind olyanok vagyunk, akár a kisgyermekek: sötét szobában tapogatózunk, keressük az ajtót, amely visszavezet a világosságba. Legkönnyebben úgy találjuk meg az utat, hogy nem bántjuk egymást, amikor megfogjuk egymás kezét.” /Steve Rother/